Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


versek ♥ ♥

 Pár szép vers:


Az elmúlás

Az élet szomorú és nehéz
Főleg,ha az élet értelme elvész
A jó dolgokat keresni kell
Ha nem találjuk,arra a bánat felel.

A rossz dolgokért nem kell küzdeni
De a jó dolgokat nehéz elérni
Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót
Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.

Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad
Hiába a sors dönt,ebbe a szived beleszakad
Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos
És erre gondolva szíved bánatos.

Ahogy a fákról hullanak a levelek
Úgy az élet percei is peregnek
Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni
A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.

Ezért inkább a jónak éljünk
És akikért élünk soha el ne feledjük
Mert a jó dolgokra könnyebb gondolni
Mint a rossz emlékek árnyékában élni.

Nehéz túllépni a rossz emléken,
De meg kell tenni
Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán SZERETNI!!

Bánat

Szeretnék szeretni,de nem lehet
Tudod jól,hogy elszakítanak minket
A Bánat egyre nagyobb
És ebbe lassan belehalok.

Tudod jól,hogy IMÁDLAK
De a szüleim hibáztak
Mert elszakítottak tőled
Pedig soha nem akartam elmaradni mellőled.

De az élet megy tovább,
Ami ki van számunkra jelölve
A poros uton tovább sétálunk
És már nem fogjuk egymás kezét örökre!

Talán ezt is túlélnénk
Ha az útról letérnénk.
De ez a sorsunk,nincs mit tenni
Úgy sem merünk az út mellett egymás kezét fogva menni.

BÁNAT

Tudod mi a bánat? 
Várni valakit ki nem jön el többé, 
Eljönni onnan,hol boldog voltál, 
S otthagyni szívedet örökké! 

Szeretni valakit,ki nem szeret téged 
Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek, 
Kergetni egy álmot,soha el nem érni 
Csalódott szívvel mindig csak remélni! 

Megalázva írni egy könyörgő levelet 
Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet, 
Szavakat idézni,mik lelekedre hulltak 
Rózsákat őrizni,mik elfakultak. 

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni 
Mással látni meg őt és utána fordulni 
Kacagni hamis lemondással, 
Hazamenni,sírni könnyes zokogással. 

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat 
S imádkozni, 
Hogy sose tudja meg 
Mi is az a bánat. 

A szív gyorsan elárulja önnmagát, 
De mást lát a két szemem, 
Messze túl a könnyeken 
Hogy még mindig te vagy a mindenem. 

Ha az kérdezné tőlem most valaki, 
Mondjam meg mit jelentesz nekem? 
Tán büszkeségből azt felelném, 
Semmit,csak múló szerelem. 

Elmegyünk majd egymás mellett, 
S a két szemed rám nevet 
Kacagva köszöntelek én is, 
De hangom kissé megremeg. 

Mosolygok az utcasarokig 
Aztán,hogy elfordulok 
Fáradt szememhez nyúlok 
S egy könnycseppet elmorzsolok. 

A válás mindig nehéz, 
De rosszul itélsz, 
Nem bántam meg 
Bárhogy is volt,nem bántam meg. 

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek 
Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett 
És csak az maradsz, 
Ki engem boldoggá tett. 

Elmentél tőlem kedves, 
S én hagytam,hogy menj csak el 
Hiába lett volna minden, 
Ki menni akar,engedni kell. 

Mosolygott hozzá az arcom, 
De mögé ,már senki sem néz, 
Játszani a közönyös embert, 
Most látom csak míly nehéz. 

Ha azt kérdezné most tőlem valaki 
Mondjam meg,mit jelentesz nekem?! 
Egy pillanatra zavarba jönnék, 
S nem tudnék szólni hirtelen! 

S nagysokára mondanám hallkan 
Semmiség,csupán az életem, 
S nem venné észre rajtam senki sem, 
Hogy könnyes lett a szemem! 
( Heinrich Heine )